Ők régebbről halászódtak elő, a februári ebéd emlékei alól. Meg vagyok győződve róla, hogy életem végéig a konyhai fénytöréseket fogom telhetetlenül fotózni; de ha egyszer olyan gyönyörűek a színei...
(Elmorzsolok egy könnyet a csirkéért.)
A lélek megnyugtatásáért beillesztem őt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése